Csuka

Ismertetőjegyek.  Megnyúlt, oldalról enyhén lapított testű hal, hát- és hasvonala szinte párhuzamos. Feje nagy, orra igen hosszú, széles és lapos, a kacsa csőrére emlékeztet. Félig fölső állású, hatalmasra tátható szájában erős és hegyes ragadozófogak ülnek. Szájhasítéka vízszintes, fölső állkapcsának hátsó széle a viszonylag nagy szem alá ér. A test végére tolódott hátúszóban 13-16, a hasonló helyzetű anális úszóban 10-13 elágazó sugár számlálható. Farokúszója nagy és mélyen bemetszett, páros úszói kicsik. Pikkelyei aprók, erősen ülnek a bőrben, és nemcsak a testet borítják, hanem a fej hátsó részére is ráterjednek. Oldalvonalán 120-144 átluggatott pikkely sorakozik. Színe a szürke és a barna átmenete, oldalait világosabb, úszóit sötétebb szabálytalan foltok mintázzák. Hosszú életű, nagyra növő hal, kivételesen 1 méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 20,47 kg (1994).

Hasonló fajok.  A csukafélék családjának ez az egyetlen képviselője Európában, így igazán hasonló rokona, amellyel összetéveszthető lenne, nem él vizeinkben. A testének végén elhelyezkedő páratlan úszók, a kacsacsőrszerű orr és a szem alá érő igen nagy száj minden más halunktól megkülönbözteti.

Környezet.  A csuka nagyon jó alkalmazkodású, a környezetével szemben meglehetősen igénytelen faj, amely a hegyvidéki patakok kivételével szinte minden víztípusban megél. Nagyobb állományai a dús növényzetű, de még nyílt vízzel is rendelkező sekély tavakban, holtágakban és mocsarakban alakulnak ki. A frissen feltöltött csatornák és víztározók benépesítésében pionír szerepet játszik. Nagyobb folyókban a paduczónától lefelé növekvő számban található, és többnyire a kis folyókban is jelen van.

Táplálék.  Robbanékony mozgású, lesből támadó falánk ragadozó. Tápláléka zömmel hal, olykor alig nagyobb, az általa zsákmányolt prédánál.

Szaporodás.  Február végétől április elejéig szaporodik, ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. A csendes vizek növényzetére ívik. Az ikraszemek száma testtömeg-kilogrammonként 2 500 körül alakul, átmérőjük kb. 2,5 mm.

Elterjedés.  Őshonos halunk, amely igen nagy területen él, az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében minden kontinensen megtalálható. Hazai előfordulása

Jelentőség.  Természetes vizeink halászatában és horgászatában egyaránt igen jelentős halfaj. Népszerűségében széles körű elterjedése mellett az is szerepet játszik, hogy télen, a jég alól is fogható. Száraz, kissé szálkás húsát egyesek túlságosan „csukaízűnek” tartják, mások viszont éppen ezért kedvelik.